Jambo Rafiki Travel

Jambo Rafiki Sailing & Travel

23 hours ago

🌴 Ilyen egy hamisítatlan kenyai nászút vendégeink szemével! 🐘

István egy elképesztően olvasmányos, őszinte és élményszerű útinaplóban foglalta össze a velünk töltött szafari és tengerparti pihenés minden pillanatát. A reptéri rohanástól és a szavannai portól kezdve a Kilimandzsáró látványán át egészen a Diani Beach-i kikapcsolódásig – semmit sem hagytak ki!

🌍 2025. február 15. Budapest-Isztambul-Nairobi

A mai ember már nem úgy indul Afrikába, ahogy a régi korok vadászai. Vadászni sem fegyverrel készülünk, hanem távcsővel, kamerával. Repülőgépünk 13.45-kor szállt volna fel Ferihegyről, de a gép késéssel érkezett, így jó fél óra csúszással indultunk. Isztambuli átszállásunk ideje egyre szűkült. A leszállás után bő egy óránk maradt, aminek az eredménye egy nagy rohanás lett Európa egyik legnagyobb repterén. És természetesen az érkező kaputól a lehető legtávolabb esett a Nairobiba induló gép beszálló kapuja.

✈️ A végcél tehát Nairobi, Kenya.

Merthogy valami nem változik…A szafarit Nairobiban szerelik fel, a karavánok onnan indulnak útnak szerte Kenya Nemzeti Parkjai felé. Ami változott az a szafari felszerelése. Nem napokig tart, nem vesz igénybe végtelen szervezést. Az embernek az Iroda előre leszervezi, az összeg előre kifizettetik.

Hajnal három órakor érkeztünk meg a szafarik fővárosába, eseménymentes utazás, ám a város felett uralkodó viharnak köszönhetően, cseppet sem sima landolást után. A „gyors” vámellenőrzést követően életünkben először léptünk ki az afrikai valóságba, amely a reptér parkolójában tobzódott fekete felajánlkozó taxisok látványában valósult meg.

🚙 Szerencsésen megtaláltuk nem kis izgalom után sofőrünket, aki átmeneti szállásunkra kísért minket. Az útzárakkal teli rövid utazás után, megkönnyebbülésünkre, az előre lefoglalt Hotel Hilton Inn parkolójában állt meg. Bejelentkezés, gyors zuhany, fekvés, bár az álom nehezen jön. Hajnali öt óra van.

Reggel 07.00-kor kelünk. 08.00-kor elindul a „teljesen felszerelt” szafarink.

🐘 Február 16. Nairobi- Amboseli, Kibo Safari Camp

Alig bírunk kikelni az ágyból. Két órát se aludtunk. De az izgalom és a félelemmel teljes várakozás gyorsan magához térít. 07.30-kor csörög a telefon, vezetőnk megérkezett. S még nem is ettünk. Azt mondták, éhgyomorra egy pálinka, és nem kell tartanunk a hasmenéstől. Szót fogadunk. Persze fejbe vág.

👨🏿‍✈️ Megismerkedünk vezetőnkkel, 60-70 év körüli fekete, Josef. Józsi! Ő lesz vezetőnk, kalauzunk, védelmezőnk négy napig.

Gyorsan kialkudunk egy rövid reggelit. 8.00-kor elindulunk. A fejtámla huzatából előkerül a helyi pénzünk. Kenyai shilling. Mégis csak brit gyarmat volt. A korábban beígért helyi sim kártya is meglesz valahogy. Működik, bár pár óra múlva elhal.

🦟 A legfontosabb, a szúnyog (mosquito) elleni szer viszont lemaradt! E nélkül indulunk. Már csak a szúnyogtól és a maláriától kell tartanunk. Legalábbis amit tudunk. A többinek még nem vagyunk tudatában. De majd veszünk. De vasárnap van, minden zárva. Csak ezt a napot éljük túl!!!

A kenyai highway vezet be minket a volt gyarmat közlekedési szépségeibe. Autópálya, bal oldali közlekedés. Haladunk a Toyota terepjáróval, az út hagy némi kivetni valót maga után. Aztán mikor az autobahn véget ér, kezdődik az igazi móka. Előzés, mégsem…beférek, mégsem…A világ kamionjainak 10%-a itt közlekedik. Szabály nem sok, de figyelnek egymásra.

Ahogy feleségem észre veszi, merthogy egyébként NÁSZÚTON vagyunk, tábla nincs. Van viszont rengeteg útszéli ember, kecske, marha, árús, piac, káosz, motoros, biciklis, szép ruhába öltözött kislány, templom, iskola. Vasárnap van, mindenki misére siet. Rendszerint, gyalog. Az, út szélén.

🌍 Szembe csap a valóság. Ez nem tévé, ez nem ötven évvel ezelőtti, ez nem csak Afrika közepén van. Ez (is) Kenya.

A gumiabroncsot gurító fiatal, a kecskebőrből vart labdával focizó gyerek! De megigéz, lesokkol és csodálattal is tölt el.

Első pihenőnk egy kis „elszigetelt oázis”. Wc, brékfeszt, market. Ámulunk! Szervezett, kulturált, szafarit megállító, pénzt otthagyó hely. Csak ezt, csak azt…meg is alkudunk 10 000 shillingben. Mindenki boldog. Mi egy percig.

😄 Mikor átszámoljuk….30 000 forintot hagytunk ott egy fa tábláért, két hűtő mágnesért, egy karkötőért, egy fülbevalóért! Megfizettük a tanulópénzt.

A megállót követően letérünk a Nairobi-Mombasa főútvonalról, és az Amboseli Nemzeti Park felé vesszük az irányt. Szafarink az elkövetkező két napban itt táborozik. A park az elefántjairól és a híres Kilimandjaro látványáról híres. Az út itt már sokkal kellemesebb, vidéki táj, kevesebb teherautó, egyre több szafari jeep. A táj meseszép.

🦒 Még messze a park, amikor egyszer csak zebra és zsiráf tűnik fel az út mellett. Csodálattal nyugtázzuk, igen Kenyában vagyunk, az egyenlítő mentén, az afrikai vadak hazájában, a szafarik szülőföldjén.

Gyors pihenőt követően kiderül, a park már csak alig húsz kilométerre, de pár kilométerre, egy autentikus maszáj falu található. Ez a vidék a maszájok földje, minden dollár értük fizetik meg. Megnézzük, úgy döntünk. 30 usd fejenként. Sebaj, egyszer (vagy nem) lát ilyet az ember, ráadásul jó célra megy…a gyerekek oktatására.

🛖 Fizettség után üdvözlő tánc, minket is bevonnak, megmutatják a falut, piacra is elvisznek. Nem veszünk semmit, így gyorsan utunkra engednek. Feleségem marasztalják, jól jönne még egy nő a másik kilenc mellé. Poligámia. Nagy család, sok gyerek, feleségek, mi kell még.

A kultursokk után érkezünk a táborba, a Kibo Safari Camp-be. Pazar! A fogadtatás, a hely, a vendéglátók. Körbe védett terület, félni nincs miért.

📸 Ebéd után rövid pihenés és 16.00-kor elindulunk az első vadászatra: géppel, telefonnal, távcsővel. Puskát el se hoztuk!

Két óra vadászat eredménye: zsiráf, strucc, grant gazella, oryx, gnu, kaffer bivaly, viziló, és elefánt(ok)! Egy család. Nem! Kettő, három…kicsik, nagyok.

Indulnánk vissza, de jön a hír: gepárdot láttak a park bejáratánál. Cheetah (Csita), terjed a hír…Mindenki rohan, száguld visszafelé…gyors tanácskozás után, úgy döntünk, tovább megyünk.

🐘 Megérte! Ilyen elefánt show-t még nem láttunk!!

Megy lefelé a nap. Visszaúton még egy varacskos is megmutatja magát. Az elefántok is elindulnak a ligetbe, éjszakai szállásra. A kapunál még járunk egyet, őnagysága talán még itt rejtőzik. De a gepárd nem mutatkozik.

Hazaérünk. Tele élménnyel, fel fogni nem tudjuk. Hiányérzet maradt egy kicsike…a táj ura, a Kilimandjaro nem mutatta magát. Felhőbe burkolózott. Talán holnap. Holnap ugyanis egész napos szafarira indulunk.

❤️ Jajj, a sluszpoént majd elfelejtettem. Mégis csak nászúton vagyunk! Mégis csak meglepetéssel szolgál szafari szervezőnk, Miklós. Gyertyafényes vacsora külön asztalnál. Ajándék borral, felszolgálással.

Mondom, hogy Kenya egy Csoda!

Este hulla fáradtan fekszünk. Vagyis Virág, én még írok, moszkitó háló alatt. De már fekszem lassan…holnap napfelkeltét nézünk, reggel 06.00-kor. A kabócák húzzák, néha megszólal egy kutya, a szavannán zebrák hangja hallatszik.

🦁 Holnap újabb vadra megyünk. Talán Simba is életjelet ad.

🏔️ Február 17. Amboseli, Kibo Safari Camp

06.00-kor kelünk, 07.15-kor indulunk egész napos „vadászatra”. Szép tiszta reggelre ébredünk. Frissek az illatok, csicseregnek a madarak. Éjszaka többször hallottam zebrát, ezt a tipikus afrikai szavanna hangot. Fél hétkor már reggelinél ülünk.

Ám akkor hirtelen eszembe jut….feleségem sehol, én kirohanok az étkezdéből és megpillantom!

🏔️ A reggeli fényben, a napkelte sugarainál, azt a látványt, amiről már gyerekkoromban is álmodtam, a Kilima-Njaro-t! Megmutatta magát.

Csodálatos, lélegzetelállító, fenséges látvány. Ahogy a zöld akáciák és a szavanna felett húzódó havas hegycsúcsot megpillantod. Rohanok Virágért, már épp eszik…dobj el mindent, ezt látnod kell, ki tudja lesz-e még alkalom. Ő is csodálattal nézi.

Fotó, videó készül, aztán gyors reggeli, 7.20-kor már ki is gurulunk. Elindulunk felfedezni a parkot. Már a tábor kijáratánál impalákba ütközünk. Aztán folytatva utunkat zsiráfokat látunk. Felmegyünk egészen a Kilima-Njaro-ról lefolyó vizekig. Itt zöld a növényzet, lápos terület mindenhol. Rengeteg féle, fajta madarat látunk, flamingókat, kócsagokat. Vizilovak fürdőznek, igaz messze tőlünk, „lőtávolon” kívül.

🐘 Aztán elefánt csordába botlunk….a víz felé igyekeznek, át az úton. De megtorpannak a sok autó előtt. Tétováznak, elálljuk az útjukat. Ám a helyiek tudják a dolgukat. Rendezik az autókat, sorfalat és folyosót nyitva a csordának. Áthaladnak, mindenki boldog. Elefánt, turista egyaránt.

Alighogy megfordulunk, magányos elefántbika jön szembe az úton. A magányos elefánt veszélyes, kiváltképp, ha hím. De lehúzódni nem akar. Egymással szembe haladunk. Mikor már egészen közel ér, szerencsére út nyílik balra, így le tudunk térni. Kocsink majd elakad a sárban, vezetőnkön is érződik, ez nem tréfa dolog. A bika tőlünk jobbra tér, mindenki békésen folytatja útját.

☕ Délelőtt megállunk pihenni, kávézni egy Lodge-nál. Pazar hely, pálmafák, fenséges kilátással a Kilimandzsáróra. Elhagyott házak sokaságát és egy lepusztult Lodge-ot is láttunk erre jövet. Vezetőnk elmondja, hogy 20 éve még csoda hely volt, a házakban a személyzet lakott. De a Kilimandzsáróról egyre több és nagyobb víztömeg érkezik, ami úgy elárasztotta a területet, hogy az esős évszakban, hogy el kellett hagyniuk. A globális felmelegedés eredménye.

A kávé a Lodge-ban savanykás volt de erős, magamhoz tértem tőle. Magyarokat is láttunk. Meg rengeteg majmot. A kocsit is be kellett zárni, leereszteni a tetőt, mert bemásznak, elviszik az élelmet. Az ebédünket, amit magunkkal hoztunk a táborból.

🌾 Folytatva utunkat igazi szavannára érünk. Néhol zöldebb, de inkább sárgás alacsony a fű. Rengeteg zebrát látunk, antilopokat, Thompsont, Oryx-ot, Reedbuck-ot, Grantbuck-ot, Gnu-t és bivalyokat.

A bivalynál kérdezte vezetünk, ismerjük-e a big five-ot? A nagy ötöt. Naná feleltem.

🦁 Összeszámoltuk: Bivaly, Rinocérosz, Elefánt, Leopárd és Oroszlán. Szuahéliül: Bogo, Kifaru, Tembo, Chui és Simba. Kettő már pipa. Másfél nap után nem is rossz!

Néha csak percekig állunk, leállított motornál, a csendben, hallgatva a szavanna hangjait és nézve a legelésző csordákat, az ugrándozó zebrákat, a rohangáló antilopokat.

Egyszer csak a nagyon távolban két rohanó alakot veszünk észre. Először kocsiknak tűnnek, de hol közelednek egymáshoz, hol távolodnak egymástól, éles irányváltásokat csinálnak. Majd hirtelen lebuknak, majd ismét fel, majd megint le. Biztosak voltunk benne, hogy Szimba vadászott. De nagyon messze volt. Azért elindulunk az irányba.

13:00 felé jár az idő, megéhezünk. Megegyezünk, hogy megállunk az Observer Hillnél ebédelni. Felmegyünk, s onnan megpróbáljuk bemérni, meglátni, hol lehetnek. Ha elkapta, ott fekszik mindkettő.

A sült csirkecomb és saláta elfogyasztása után, Virág 10-15 percig kémleli a tájat távcsővel, de semmi. Én addig fotózok és a fecskéket figyelem.

🐦 Lassan elindulnak haza Magyarországra. Ott költenek, az az otthonuk. Talán a mienket is láttam, azt, amelyik a szülői háznál fészkel. Hamarosan újra találkozunk!

Itt az egyenlítőn erősen éget a nap! Szimba sehol, elindulunk hazafelé. Útközben zebrákat és gnút látunk. Állítólag jó barátok, de azért külön esznek, isznak, fürdenek.

🐗 Varacskos disznó tűnik fel kölykeivel. Umba. Nem ez a szuahéli neve, csak ráakasztották. Az Umba szuahéliül a hülye, buta rövidített változata, meséli Józsi a vezetőnk. Olyan rövid az agya, ha megkergeti az oroszlán, rövid futás után megáll, mert elfelejtette miért is futott. Nagyot nevetünk, ez is kiderült ma: a disznó mindenütt buta állat.

Még tizenpár km a park kapujáig. Sajnáljuk Szimbát. Feleségem különösen. Nagyon rá fogott, hogy ma oroszlánt lát. Mondom sebaj, hátha Csita ott lesz a kapunál ma is. Őt meglessük.

Pár kilométerre a kaputól leágazás jobbra, de mi egyenesen megyünk a kapu felé. Nemsoká autó jön szembe nagy sebességgel. Megáll, szót váltunk. Visszafelé állítólag oroszlánt láttak. Megfordulunk, megnézzük igaz-e. A korábbi leágazásnál jobbra bent több autó áll. Oda megyünk, hatalmas por, semmit nem látni.

Aztán tisztul.

🐆 Úgy jó 50 méterre a bokor lábánál a nagy fűben valami mozog. Kivillan a feje…, Csita az, mégsem oroszlán. De az öröm így is óriási. Anya a két kölykével.

Alig látni őket, de kiszállni nem lehet. Egy autó bemegy a fűben a bokrokhoz. Ez is tilos, letérni az útról. Csita mama feláll, nézi az autót. Kölykeivel van, az autós is felfogja, visszatolat. A mama újra lefekszik a fűbe.

Hazaindulunk. Vezetőnk a tábor előtt megszólal: „Emlékszel?”- mondja nekem, „Azt mondtad Csitát látunk ma. Úgy lett.” Kezet rázunk. Azt mondja, ezek után, amit mondok elhiszi, hogy úgy lesz.

Hazaérünk. Fárasztó nap volt. Egész nap mentünk, úttalan utakon. Egész nap álltunk a kocsiban, kémleltük a terepet. Vadásztunk na! Arcunkat kifújta a szél, tüdőnk, szánk teli porral.

De mi akartuk! És élveztük minden percét.

❤️ Fárasztó dolog a szafari, de csodaszép!!! Ennyi csodás állat egy helyen, egy időben, egymás mellett legelészve. Kenya szerelem első látásra.

Finomat vacsorázunk, jólesően gondolunk a mai napra. Virágnak fáj a tüdeje, rossz a közérzete. Remélem csak a portól és a fáradtságtól. Alvásban bőven mínuszban vagyunk még. Vagy lehet napszúrás. Csak malária ne legyen, adja a jóisten!

🌍 Február 18. Kibo Safari Camp- Tsavo, Salt Lick Safari Lodge

Ma átköltöztünk egy másik táborba. Reggel még reggeli, utolsó képek a Kilimandzsáró-ról, kijelentkezés, számla rendezés.

🚙 Vezetőnk mondta, hogy földúton megyünk majd 70km-et, a többit aszfalton. De, hogy ilyen földúton!? Ilyen azt hittük nincs, csak a filmekben, vagy fekete Afrikában…ja, de hisz ott vagyunk.

A műút Tanzánián át vezet, így itt kellett jönnünk. Most megtapasztaltuk a vidék igazi valóságát…szemét, szegény emberek, gyerekek gyalogosan, kiöltözve iskolába mennek, szegénység minden szinten…Láttunk motoron négy embert, vagy kettőt egy levágott birkával, vagy embert motoron bútorral, vagy akkora csomaggal, hogy ő maga alig fért el rajta.

Úton, út félen fegyveres rendőr check point, vagy katonák, birkák, kecskék az út szélén és akkora kátyúk, kerekünk majd kitört, és még sorolhatnám….

🌪️ De ami mindemellett leginkább nehezítette az utazást,a por…a végtelen mennyiségű por. Tele lett tüdőnk, szánk….így utaztunk kb három órát, mire megálltunk, hogy elvégezzük a szükségünk egy kis szafariknak fenntartott helyen.

Nagyon nagy a kontraszt a luxus táborok, luxus kiszolgálása és a valódi Kenya között.

Aztán végre valahára kiérünk a műútra és belépünk a Tsavo területére. Még annyi az előzőkhöz, hogy becsületükre legyen mondva, rengeteg ültetvényt láttunk, paradicsom, krumpli, káposzta….és kapáltak a déli napon. Erre mondta Virág, tán innen jön, „ez nem fehér embernek való!”

🐘 A műút mentén láttunk zsiráfot, „vörös” elefántot, „vörös” zebrát. Igen vöröset. Merthogy itt vörös a föld, és ezek a jótét lelkek persze megmártóznak benne, hűsítve magukat.

Ebédre a Taita Hills Lodge&Spa-ban állunk meg. Az udvaron kapunk helyet és finom svédasztalos ebédet. Sebtében megtekintjük az I.VH kiállítást is. Ugyanis a Nagy Háború idején itt, a Tsavo területén is folytak harcok…ahol a Brit Birodalom sok feketét is hadba hajtott, számuk több tízezerre rúgott.

🏨 Innen rövid időn belül megérkezünk szállásunkra. Ez a cölöpökön álló komplexum nem is védett, hiszen ide állat fel nem ér. Cserébe nem is tanácsos elhagyni gyalogszerrel, csak autóval.

Rövid pihenő után Szafarira indulunk…itt van esély oroszlánt és leopárdot (Csui) látni. Egyik sem sikerül. Négytől fél hétig kint vagyunk, bebarangoljuk a környéket, de semmi. Antilopok, kongonik, waterbuckok (ők a szállás alatt is tanyáznak), zebrák, elefántok, madarak.

🐆 Egyszer nagy izgalom támad, összesereglik sok autó, mondják leopárdot láttak egy pillanatra, de bement a bokrok mögé, azóta elő se jött. Holnap reggel visszanézünk, hátha…

Megkerüljük az oroszlán hegyet (Lions Hill), egy nagy sziklás képződményt, a fás szavanna közepén. Alighanem innen merítettek ihletet Az oroszlánkirály híres jelenetéhez, amikor bemutatják az új kis király utódot a szavanna népének.

Virág egész nap rosszul van, már tegnap este köhögéssel feküdt, ma reggel hőemelkedéssel ébredt. Szedi a gyógyszert, szerinte nem malária, nem is azt szedi. Tüdeje, torka fáj, köhög. De becsülettel végigülte ezt a hosszú kimerítő utat, és az esti szafarira is kijött.

Minden tiszteletem az övé, nekem nem lenne ennyi erőm. Nem is nyavalygott egyszer sem, én tuti végig ezt tettem volna.

Vacsora után lepihen, hátha, reméljük holnapra jobban lesz. Így az esti itókát egyedül költöm el a bár teraszán a csillagok, a bagósok és egy hülye, idegbeteg olasz társaságában!

🌅 Február 19. Salt Lick Safari Lodge- Tsavo, Ashnil Aruba Lodge

6.30-kor másfél órás game drive-ra (vadles) indulok, egyedül. Virágnak láza volt éjszaka, reggelre lement, de hosszú út áll előttünk, pihenni akart még.

Tíz perc után fekete vadmacskát látunk, kb. olyat, mint a Kormi otthon. Ezenkívül semmi. Legalábbis állat nincs.

🌄 De van csodás reggeli szavanna a napkeltében, a gyönyörű táj, a szagok, illatok és távolban a Kilimandzsáró…nem lehet betelni vele!!!

Reggeli után elindulunk új szállásunk felé. Feleségem nincs jól, megegyezünk vezetőnk javaslatára, hogy megállunk egy nagy városban és veszünk gyógyszert a torkára, tüdejére és a köhögésre.

Voi városig az út jelentősebb esemény nélkül telik. Azonkívül, hogy láttunk hatalmas Saile ültetvényeket…ebből általában kötelet csinálnak és más egyébre is használják rostjait.

Voi nagyobb város és kulturáltabb hely, mint amiket eddig láttunk. Kulturáltabb, rendezettebb….idézőjel bezárva.

💊 Megállunk egy gyógyszertárban. Kapunk Augmentint, meg a köhögésre szirupot. Nagyon kedvesek és hozzáértőek itt a patikában.

Kábé 11:30 magasságában érjük el a Tsavo East Nemzeti Park bejáratát. Gyors mosdó után lefotózzuk a helyi pávián népességet és indulunk is Aruba felé, ami a park közepén a bejárattól mintegy 30 km-re helyezkedik el.

A 30 km alatt, végig vadlesen vagyunk. Én kint a kocsiból, szegény Virág bent. Egyre rosszabbul van, főként ez az utolsó nehéz terep viseli meg. Rögtön az első pár kilométer után számos zsiráfot és elefántcsordát látunk. Szerencsénkre közelről, így jó fotók készülnek.

Aztán az út hátralevő részén semmi. Egy darab állat sem. Feleségem a végére nagyon elkészül szegény….

Mikor megérkezünk, 13:00 tájban, rögtön a szállásra megyünk. Láza van, le is fekszik. Közli előre, hogy ebédelni sem jön és a délutáni game drive-ra sem.

Ebéd után rövid pihenés, (pontosabban ebéd előtt még a jól megérdemelt, az út porát lemosó sör), majd kettesben vezetőnkkel elindulunk.

Több, mint egy órát megyünk egy irányba és egy árva állatot sem látunk. A szállás felé vezető úton fás területen jöttünk, folyvást figyelve a fákat leopárd után kutatva. Na itt fa is elvétve akad. Csak bokrok, bozótos és fű. Gondoltam is magamban, a fene vinné el, hogy erre jöttünk.

Aztán egy kereszteződésnél a tábor felé indulunk vissza, ami kerülővel messzebb esett, mint amennyit eddig jöttünk. Nem voltam boldog…

🌿 azonban szép lassan megelevenedik a táj.

Egyre másra apróbb tavacska (itató) mellett megyünk el, ahol élet jelei mutatkoznak, s nem csak a tavak körül. Egyre több zebrát, antilopot és gazellát látunk.

És gólyát!!! Igen, a mi gólyáinkat. Nemsokára indulnak haza. Érdekes volt itt látni őket. Vezetőnknek elmesélem, hogy nálunk ám nem a vadonban élnek, oda csak enni járnak, hanem az emberek közt a falvakban. Nem akarja elhinni!

🐘 Hatalmas elefántcsordára bukkanunk. Ennyi elefántot egy helyen még nem láttam. És hatalmas példányok is vannak köztük!

Látunk még kétféle sast is, az egyik ágon ülő barna, a másik hatalmas madár, a földön jár. Secretary Eagle „titkár sas”. Ha ekkora a tiktár, mekkora lehet az elnök?

Egyre másra jönnek a kis tavacskák, ahol mindig van valami élet. Aztán az egyiknél már messziről látszik, furcsa mód, de életnek nyoma sincs. Se madár, se zebra, se gazella, se elefánt.

De aztán mégis látok valamit eljönni a víztől, és a parton sétálni…valami nagy, sárgállik…de se szarva, se foltja, se csíkja.

🦁 Hát akkor ez….ez nem lehet más…”Kocsi állj!”- mondom….”Kocsi állj!!! Szimba!!”…

„Hol?”- kérdi Józsi..”A vízparton”- felelem…”Nem látom, biztos?”-kérdi megint….”Igen, biztos! Az Szimba! Most ivott épp”- felelem…….”Valóban, Szimba!”-jön a döbbent válasz, mikor meglátja.

Fenséges állat, csodás pillanat!!!

Gyorsan még filmre veszem, aztán besétál a bokrok közé. Várunk még egy ideig, kémleljük távcsővel, de elő nem jön többet, mi se találjuk.

Tapsot követően megkapom, hogy nagyon jó szemem van. Én meg megadom, hogy nagyon jó vezetőnk, tán a legjobb!

Kezdem megérteni, de most ő is elmondja, ezért jöttünk erre, mert erre sok kis tavacska van.

Megérte! Köszönöm!

🍷 Este felbontom a bort, amit nászajándékba kaptunk az üdvözlőlevél mellé az Arubában. Ha ajándék egyáltalán. De ha az, ha nem, felbontjuk! Nem érdekel!

Hazafelé még elefántcsordát és egy magányosan fürdőző vízilovat látunk. Virág jobban van, rövid sétára is indulunk a táboron belül, majd vacsorázni is velem tart, igaz csak gyümölcsöt eszik. De az itt legalább van…mangó, dinnye a sláger. Finom, és amennyit akarsz.

Vacsora után lefekszik, láza nincs. Remélem, jobban lesz, mert holnap négy-öt óra út vár ránk.

🌊 A holnap reggeli hazaúttal (30 km a nemzeti park kapujáig), Szafarink véget ér, és irány az Indiai-óceán partja, Diani Beach.

🌊 Február 20. Ashnil Aruba Lodge- Diani Beach, Baobab Hotel Resort

Virág jobban van, reggel láza már nem volt. Reggeli után 08:00-kor elindulunk.

Most egy másik kapunk megyünk ki, mint ahol bejöttünk. Felismerem, arra tartunk, ahol tegnap az oroszlánt láttuk….mint kiderült, csak mi! a tegnapi nap folyamán.

Az első tónál madarakat találunk, s izgatottan közeledünk a másodikhoz, ahol tegnap Szimba ivott.

🐘 Ám ma Szimba helyett, egy hatalmas elefántcsordát találunk a tó körül. Hatalmas agyarúak is vannak köztük, bébi elefántok is szép számmal.

Nézzük őket egy darabig, majd elindulunk…a következő tónál is madarakat látunk. Aztán letérünk a tegnapi útról. Majd 20 km-t autózunk, de alig találkozunk vaddal, néhány gazellán, kongónin és zebrán kívül.

Nem hiába, a Tsavo óriási területen, mintegy 13 000 négyzetkilométeren fekszik.

🚂 A kapun kiérve átkelünk a síneken, majd alatta is. Az új alatt, ami most épült nemrég, és a régin át, amit még az 1880-as években építettek az angolok a Brit Birodalom idején, s ami Mombasa-t köti össze Nairobi-val.

Egy megállóval délután 13:00-ra érjük el a hotelt. Ami szembetűnő, hogy itt a parton már főként kőházakban laknak, s valamivel fejlettebb a környezet.

🤝 A hotelbe érve Miklós, az utazási iroda vezetője, utunk szervezője vár ránk.

Kipakolunk a kocsiból, s még egyszer ezer hálát mondva vezetőnknek, Józsefnek, elköszönünk tőle.

Leszereljük a Szafarit, kezdődhet a pihenés, az eddigiekkel egyezően nem kevésbé pazar környezetben.

🏝️ Február 20-24. Diani Beach, Baobab Hotel Resort

A napok pihenéssel telnek. A Resort három egymás mellett lévő szálloda összessége. Mindegyik másképp néz ki, más a tematikája, színei, bárja, medencéje.

Mi középen vagyunk, jobbra tőlünk a Kole Kole, balra a Marididi. Bármelyikben ehetünk, ihatunk, all.inclusive ellátásban vagyunk.

☕ Alighogy véget ér a reggeli, már terítenek a medencénél 10 órai teára, ebéd után pedig délutáni teára (gyarmati idők).

Az ellátás pazar, a látvány, kényelem nem különben. Bár nekünk a Szafari alatti ételek jobbak voltak. Ízletesebbek, ehetőbbek, választékosabbak.

Rengeteg gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Igyekszünk kipróbálni a helyi specialitásokat és az indiait, aminek itt nagy hatása van, külön részlege.

Napközben különböző programok vannak (jóga, zumba, röpi, vizipóló), s minden este fantasztikus előadás…táncok és erőnléti show, különböző tematikára.

A parton rengeteg árus, a nagy üzletek megköttetnek.

Virág jobban van, láza nincs, bár most a köhögés gyötri szegényt. Éjszaka alig alszik. Egyébként sem alszunk jól. Kicsit zajos a szállás, közel a bárhoz, ami éjfélkor zár. És meleg van, de a terasz ajtót, habár szúnyoghálós nem merjük nyitva hagyni a szemtelen és pofátlan majmok miatt.

Sokkal rosszabbul alszunk, mint kint a szavannán. De majd elmúlik…vissza sírjuk még a szobánk melegét otthon.

Virág 23-án reggel sincs túl jól. Köhögése nem akar szűnni. Két napja nagylány is lett. Szegényt az ág is húzza.

Én reggel úsztam egyet, reggelizni együtt megyünk, látszik rajta nagyon szarul van. De hát ha már lúd, legyen kövér.

🥞 Egész héten a palacsintát és a fánkot kívánta…”Amúgy is szarul vagyok, legalább egyek egy jót”- mondja.

Kihoz egy nagy tányér palacsintát, fánkot, pék sütit, s persze nem glutén menteset. Amúgy glutén érzékeny. Olyan élvezettel eszi, ilyet még nem láttam. Több hetes, hónapos, éves nélkülözés ér ennél a reggelinél véget.

Dél körül Miklósék kivisznek a városba. Kávét, teát, ruhát akarunk venni, meg Virágnak köhögés csillapítót. Ruha kivételével van minden.

🛺 Vissza tuk tuk-al megyünk, ezt is kipróbáltuk. Kinézünk még a part menti bazárba, de végül a parton veszünk, igaz nem ruhát, de kendőket. Nagyon szépek, ajándékba is viszünk.

🦁 És este újabb előadás a hotel szabadtéri színpadán…nekünk az utolsó, de tökéletes végszó:

Az oroszlánkirály! ... See MoreSee Less

Jambo Rafiki Sailing & Travel

2 months ago

🦒 „A Maasai Mara megtanít valamire, amit a rohanó világ lassan elfelejtett: nem minden csoda hangos. Némelyik csendben érkezik – egy napfelkeltében, egy oroszlán tekintetében vagy a végtelen szavanna látványában.”

Aki egyszer látta a Mara aranyló füvét a felkelő nap fényében, az többé nem ugyanaz az ember tér haza. Mert vannak helyek, amelyeket meglátogatunk… és vannak helyek, amelyek örökre velünk maradnak.

🌍🦁 Maasai Mara – ahol Afrika szíve a legerősebben dobog. ❤️

www.jamborafikitravel.com ... See MoreSee Less

Play

Play

Play

Jambo Rafiki Sailing & Travel

3 months ago

Vannak utak, amelyek véget érnek amikor a repülő leszáll.
És vannak utak, amelyek valahol belül tovább maradnak velünk.

Talán ezért is szeretjük annyira Afrikát. 😊
www.jamborafikitravel.com ... See MoreSee Less